1912
Január 21-én született Budapesten. Édesapja Duray János szabómester, édesanyja Brauer Mária. Hétéves korában elveszíti édesapját, anyja újból férjhez megy. A nevelőapa, Gerber Bálint, szintén szabómester. Mindannyian együtt dolgoznak a Dohány utcai otthonukban lévő szabóműhelyben. Gyermekkorát a család nehéz anyagi helyzete, nélkülözések kísérik végig. A cserkészmozgalom az, amiben sok örömet talál, ahol sokat tanul: igényességet, tisztességet, és ezek a vonások egész további életén át elkísérik. Hiába érdeklődik már korán a művészet iránt, a nagy szegénység miatt a továbbtanulás nem jöhet szóba, csak a kétkezi munka. Egy ideig műbútorasztalosságot tanul a Thék gyárban 1926-tól, ennek azonban véget vet a Duna vizétől kapott tífusz 1928-ban.
1928
1928-tól hét éven át szabótanoncként dolgozik, éjszakánként pedig rajzol. Közben korábbi, iskolai rajztanára ajánlására az ekkor már Párizst is megjárt Gadányi Jenő foglalkozik vele.
1928
1932
Munka után Marsovszky Miklósné belvárosi szabadiskolájába jár, ahol Aba-Novák Vilmos és Patkó Károly korrigálja. Az év végétől 1936-ig Aba-Novák saját festőiskolájában tanul.
1934
Márciusban három festménnyel részt vesz a Szinyei Merse Pál Társaság Tavaszi Szalon című kiállításán. Az év nyarán a Színházi Élet című lap fényképeket közöl róla és Nővérek című alkotásáról. Két festőbarátjával, Redő Ferenccel és Marosán Gyulával körbegyalogolja a Balatont, majd hazatérte után a túra emlékére megfesti reprezentatív hármas portréjukat. Októberben megnyílik Derkovits Gyula kiállítása az Ernst Múzeumban. Az itt látottak egész további pályáját meghatározzák.
1934
1935
A X. Tavaszi Szalonon egyetlen festménnyel vesz részt. A ma sajnos lappangó, Vak fiú című képét Az Est kritikusa a tárlat egyik legszebb alkotásának nevezi. Ebben az évben készül korai korszakának fő műve, az Éva. Februártól októberig a szentendrei hidászoknál teljesít katonai szolgálatot, ahol kezdetben linómetszeteket készít, majd a festésre is módja nyílik. Leszerelése után elhatározza, hogy felhagy a szabósággal és festő pályára lép. Hatalmas lendülettel dolgozni kezd: ekkor fog bele kiemelkedő sorozatába, melyet a következő évben mutat be a Nemzeti Szalon kiállításán.
1936
A Szinyei Társaság XI. Tavaszi Szalonján hat művet állít ki, köztük a Vasaló nőt és a Tűzhely körül című alkotást. A kritikusok egyöntetűen dicsérik, kiemelik műveinek rokonságát Derkovits és Bernáth Aurél munkáival. Elnyeri a Szinyei Társaság díját. Áprilisban Aba-Novák Vilmos felkérésére részt vesz a milánói Triennále magyar pavilonjába készített, hatalmas méretű pannó kivitelezésében. A nyarat a szolnoki művésztelepen tölti. Itt készült képeivel szerepel a telep őszi kiállításán, ahol Marosán Gyula és Vass Vera mellett ő is díjat kap. Hazatérte után, az esztendő végén festi új stílusának egyik nyitó darabját, a Fiú repülővel című képet.
1936
1936-37
Decembertől közel öt hónapon át Aba-Novák Vilmos segédjeként dolgozik a párizsi világkiállításra festett, Francia-magyar történelmi kapcsolatok című pannón. A mű elkészítésének teljes folyamatában részt vesz, munkájával nagyban hozzájárul a világkiállítás nagydíjának elnyeréséhez.
1937
Szülei Dohány utcai lakásából a Hunyadi térre költözik, egy kis padlásszobába. Itt készül Alvók című festménye, mely alkotója szerint az a híd, amelyen a derkovitsi örökség átvezet az ő egyéni világába. A Hunyadi teret ábrázoló képei első festői korszakának kiemelkedő darabjai.
1937
1937-38
A Római Magyar Akadémián ösztöndíjasként, 1937 őszétől a következő év júliusáig eltöltött időszak egész további életére eljegyezi Itáliával. Témáit ugyan sokszor itt is az elesettek, a szegény emberek köréből veszi, de színei erősödnek, gazdagodnak itteni élményei hatására. Beutazza Olaszországot Velencétől Nápolyig, sőt Capri szigetére is eljut. Barátságot köt két ösztöndíjas társával, Szabados Jenővel és Bartha Lászlóval, s itt ismeri meg Lévai Adrienne gyógypedagógust, későbbi feleségét, aki szintén ösztöndíjasként tartózkodik Rómában. Itália később is mintegy menedékül szolgál Duray számára.
1938
Rómában festett képeit nyáron kiállítják a Római Magyar Akadémián. Hazatérése után néhány hétig Szolnokon dolgozik.
1938
1939
Tavasszal az Ernst Múzeumban állít ki Szüle Péterrel és Marosán Lászlóval. Művészetében a szegényekkel, elesettekkel való együttérzés ábrázolása szenvedélyesebbé válik, kialakul benne az expresszív, drámai ábrázolás igénye. Ennek első jele az év elején Dénesfán készített egyszerű, de nagyszabású formákra, a fekete-fehér ellentétének drámaiságára épülő tusfestménysorozata. A Sopron környéki Dénesfára személyesen Cziráky-Andrássy Ilona grófné, Cziráky József főispán, kormánybiztos felesége hívja meg. Sikertelenül pályázik a Balló Ede Képzőművészeti Alapítvány 1939. évi ösztöndíjára. Június 14-én feleségül veszi Lévai Adriennét, aki az esküvő után Svájcba utazik, ő pedig most első ízben látogat Erdélybe. Csíkzsögödön és környékén dolgozik, de csak vázlatokat készít. Az év második felében ismét katonai szolgálatra hívják be, ezúttal a komáromi hidászokhoz.
1939-41
Több alkalommal behívják, s alkalmanként egy-két hónapos katonai szolgálatot lát el. Nyomasztó élményekben, megaláztatásokban van része. Sok későbbi megrázó képének alapmotívuma származik ebből az időszakból.
1939-41
1940
Szobrászattal is foglalkozik. A Szinyei Társaság Tavaszi Szalonján Erdélyi favágók című képéért Beckói Bíró Henrik-díjat nyer.
1941
Szerepel a Nemzeti Szalon 8 festő – 8 szobrász című kiállításán. Elek Artúr ír róla az Újság április 5-i számában. Első gipszszobra bikaábrázolás, a Megtorpanó bika címmel. Ebben és az előző évben is többször jár Dénesfán.
1941
1942
Januárban részt vesz a Nemzeti Szalon 1942 című tárlatán, később a Tamás Galéria Önarckép-kiállításán jelentkezik, majd az év végén a Képzőművészek Új Társasága tagjaként ismét a Nemzeti Szalonban mutatja be munkáit. Néhány hónapot Erdélyben dolgozik, miután székelyföldi ösztöndíjat kap. Májusban támogatásért folyamodik a Ferenc József koronázási jubileumi alapítvány festészeti díjának elnyerése érdekében a polgármesterhez. Leveléből kiderül, hogy élénken foglalkoztatja a freskófestés gondolata. Elkészül első bronzérme Faültetők címmel.
1943
Július 28-án megszületik első leánya, Eszter. Újra Erdélyben dolgozik. Gyergyószentmiklóson Gaál Ferenc gyűjtő vendége, megfordul Zsögödön Nagy Imre festőművésznél, aki meghívja Csíkszeredára is. Részt vesz a székelyföldi ösztöndíjas festők kiállításán a Szépművészeti Múzeumban 1943 decemberében. Elkészül első freskója a tenyész- és haszonállatvásár budapesti telepén, a bejárati épület homlokzatára.
1943
1944
Az év elején részt vesz a berni Műcsarnokban rendezett reprezentatív magyar kiállításon, a Nemzeti Szalon Téli tárlatán, majd tavasszal ugyanitt a 100. csoportkiállításon is, ahol festmények és rajzok mellett szobrokat is kiállít. A háború az idő előrehaladtával teljesen feldúlja lelkivilágát. A zsidótörvények mélységesen felháborítják, bejár a gettóba, és hamis papírokkal, édesapja és másodszor házasodott édesanyja régi házasságlevelét is felhasználva ment embereket. Lakásukban, egy Krúdy utcai ház lakássá alakított mosókonyhájában nyolc zsidó embert bújtat. Az ennivalót, kenyeret több boltból szerzi be, nehogy rájöjjön valaki, hogy több embert etet. Az utolsó, téglagyári transzporttal már a feleségének is mennie kellene, és mivel a házmesterük nyilas, úgy tesznek, mintha elindulnának a téglagyárba, de a közeli árvaházban menedékre talál Adrienne. Közben neki is bujkálnia kell, mert a felesége elrejtette katonai behívóját. Mikor a házukat bombatalálat éri, azt ő bent a lakásban, a szekrényben vészeli át. Mégis, a háborúnak ebben az utolsó, legszörnyűbb, legembertelenebb időszakában talál rá saját hangjára, találja meg azt a monumentális-expresszív kifejezést, amely festészetének erőteljes alaphangja marad a későbbiekben is.
1945
Májusban szerepel a volt Ernst Múzeumban a Szocialista és Munkás Képzőművészek Tavaszi Kiállításán. Üvegfestészettel is elkezd foglalkozni. Ekkoriban a család egyetlen megélhetési forrása a hajnali újságkihordás.
1945
1946
Választmányi bizottsági tagként bekapcsolódik a frissen megalakuló Képzőművészek Szabad Szervezete munkájába, tagja lesz a Szerdások baráti jellegű csoportjának és a Rippl-Rónai József Társaságnak, melynek márciusi kiállításán zsűritagként is szerepet vállal. Több kisméretű üvegképet készít, melyek ez irányú munkásságának legmegkapóbb emlékei közé tartoznak. Július 2-án megszületik második gyermekük, Lilla.
1947
A Fókusz Galériában Szilvássy Margittal együtt állít ki, több mint ötven rajzát, akvarelljét és hét üvegablaktervét mutatja be. Részt vesz a Magyar Állami Szénbányák vándorkiállításán is.
1947
1947-48
Tavasszal ösztöndíjjal Párizsba utazik. A francia főváros a háború borzalmai után felüdülést nyújt a festőnek, itt készült munkái formai és színbeli megújhodást mutatnak. Feleségének, Adriennének írt levelei beszámolnak élményeiről, fokozódó munkakedvéről, egyes képeinek születéséről. Alkalmanként a Grand Chaumiére magánakadémiában dolgozik. Májusban Ybl Ervin művészettörténész társaságában meglátogatja a chartres-i katedrálist, melynek üvegablakai óriási hatást gyakorolnak rá. Fest, rajzol és üvegablakterveket készít. Cannes-i gouache-sorozata a francia tengerpart színeit, fényeit idézi. 1947 novemberében ösztöndíjas társaival, Szentiványi Lajossal és Bartha Lászlóval együtt kiállít a párizsi Galerie Guénégaud-ban. Bár szívesen maradna, 1948 őszén haza kell jönnie, ami az elkövetkező évek enyhe depresszióját okozza.
1948
Párizsban készült műveit a budapesti Rózsa Miklós Szalon novemberi kiállításán mutatja be, legbefolyásosabb pártfogója, Pogány Ö. Gábor rendezésében. A tárlat katalógusának előszava és a megjelent kritikák már bírálatokat is megfogalmaznak. Rajzaival részt vesz A magyar grafika 100 éve című kiállításon a Fővárosi Képtárban és a londoni Mai magyar művészet tárlaton, ahol egyik képe elnyeri a “legszebb rajz” címet.
1948
1949
A Béke-rajzpályázaton a zsűri a tíz díjazott közé választja Megvédjük a békét című fametszetét. Néhány hetet a sárospataki művésztelepen tölt, ahová később is szívesen visszajár.
1950
A szocreál stílusra kényszerített magyar művészet első nagy seregszemléjén, a Műcsarnokban rendezett I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon óriási kudarc éri. Élmunkások páholya című művét több fórumon is élesen kritizálják, s bár másik bemutatott képét, az Eszter lányát ábrázoló Éltanuló lettemet a Kultuszminisztérium megvásárolta, a kiállításon elszenvedett sérelmek mégis súlyos válságba kergetik. A hurráoptimizmus nem neki való, témái és kifejezésmódja természetszerűleg távol állnak az akkori kultúrpolitika megfogalmazott céljaitól. Festészete időlegesen megtorpan, s ezzel párhuzamosan intenzíven kezd foglalkozni kisplasztikával. 1949-től 1952-ig alakrajzot tanít az Iparművészeti Főiskola Textil Tanszékén. Közben részt vesz a MÉMOSZ-székház freskóira és a tervezett Földalatti Gyorsvasút Stadion állomása képzőművészeti díszítésére kiírt pályázaton. Művei nem nyerik el a bírálók tetszését.
1950
1951
Gyakran látogat el szobrász barátja, Kerényi Jenő műtermébe. Több képén is megfesti az Osztyapentko-emlékmű munkálatait.
1953
A Fényes Adolf Teremben nyílik egyéni kiállítása. Ebben az évben készül Május 1. ünnepe című domborműve, melyet 1954-ben ki is állít a Műcsarnokban. Alkotását az állam megvásárolja. Szobrászi sikerei hozzájárulnak, hogy lassan a festészet területén is túl tudjon lépni több éves alkotói válságán.
1953
1954
A sárospataki művésztelepen kisebb festett üvegképeket és kisméretű tájképsorozatokat készít.
1955
A Csók Galériában nyílik kiállítása Sárospatakon festett képeiből. Az ötvenes években még többször megfordul a kisváros művésztelepén.
1955
1956
Augusztusban elkészül a Gubacsi hídfői általános iskola timpanonjába szánt sgrafittója, amely a Sárkányölő-téma egyik megfogalmazása. A mű 1956-ban a forradalom során súlyosan megsérül és néhány éven belül teljesen elpusztul. Elnyeri a komlói Anna-aknai bányászfürdő homlokzatára szánt sgrafittók elkészítésére szóló megbízást, de a kivitelezésre 1959 tavaszáig várnia kell.
1957
Sirató című alkotása az év főműve. A festmény 1977-ben a Szlovák Nemzeti Galéria kérésére, vásárlás útján Szlovákiába került. Komlón megbízzák egy sgrafittó elkészítésével. Áprilisban meghal az édesanyja. Zene iránti rajongását, szép hangját tőle örökölte. A haláleset nagyon megrázza az amúgy is pesszimizmusra hajló festőt.
1957
1958
Tavasszal személyesen felügyeli Miskolcon az egyetem docensi lakóépület falára tervezett sgrafittó kivitelezését. Augusztusban költöznek a Máglya közi műteremházba. Amíg nem volt műterme, sokat tartózkodott Sárospatakon kívül Nagymaroson, Vörösberényben, Zsennyén és más művésztelepeken.
1959
Ekkor készül Megfeszített című műve, az emberi szenvedés lélekbe markoló felkiáltójele és a Halott asszony, a pusztulás megrázó erejű víziója. Tavasszal elkészül a komlói bányászfürdő homlokzatának sgrafittója.
1959
1960
A rákosszentmihályi Gelléri Andor Endre Gimnázium előcsarnokába készít sgrafittót.
1961
A Háború és az Ülő parasztasszony az év fontos festménye. Murális megbízásai mellett a hatvanas évek folyamán a Képcsarnoknak festett tájképek és néhány rézkarcmegrendelés révén fedezi a család megélhetését.
1961
1962
Ötvenedik születésnapja alkalmából gyűjteményes kiállítása nyílik az Ernst Múzeumban. Elkészíti a keszthelyi postahivatal sgrafittó díszítését. Olaszországba utazik. Az út nyugalmat és feltöltődést hoz számára. Kiállítása nyílik a hódmezővásárhelyi Medgyessy Teremben, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban és a győri Műcsarnokban. Decemberben megjelenik Solymár István elemző cikke Duray művészetéért címmel a Művészetben.
1963
Nyártól őszig a római Bars Galériában állít ki Demjén Attilával, Kurucz D. Istvánnal és Pekáry Gyulával. Pablo Picasso Duray Szenvedő című rajzát a “képzőművészet száz legjobb grafikája” közé sorolja egyik levelében. Részt vesz a salgótarjáni Karancs Szálloda előcsarnokába szánt üvegablakok tervezésére kiírt pályázaton. Elkezdi festeni monumentális művét, a Mementót.
1963
1964
A Dürer Teremben a Madách a mai képzőművészetben címmel rendezett kiállításon szerepel. Portréfilmet forgat róla a Magyar Televízió. Színpadterv-sorozatot készít Moliére Tragédia-komédia című művéhez.
1965
Kiállítása nyílik a székesfehérvári Csók István Képtárban, és szerepel a Magyar Nemzeti Galéria Magyar képzőművészek a fasizmus ellen című kiállításán. Több rézkarcot készít a Képcsarnok megbízásából, tisztán megélhetési okokból.
1965
1966
Csoportos kiállításon vesz részt a Nagymarosi Művelődési Házban. Tanulmányútra megy a Szovjetunióba több festőkollégájával együtt.
1967
Több éve készülő Mementó című festményét ebben az évben fejezi be. Több nagyigényű, monumentális kompozícióját sűrítette egyetlen képbe. Megbízás nélkül fogott munkához, melyet később a Magyar Nemzeti Galéria megvásárolt. Ebben az évben még részt vesz a galéria Mai magyar grafika című kiállításán. Hosszabb időt tölt Erdélyben a feleségével együtt.
1967
1968
Pályázat alapján megbízást kap a debreceni köztemető kolumbáriuma üvegablakainak elkészítésére. Duray e munkájában az élet szépségét, színességét állítja szembe az élet végső állomásával, a halál megváltoztathatatlanságával.
1968-72
Elkészül az Aranykor két vázlata. A majd 1982-ben befejezett, végleges alkotás a Mementóhoz hasonlóan összegző mű, amelyet szintén megbízás nélkül készít. A 2 x 10 méteres kép a Mementó ellentéte: itt a béke és a harmónia kifejezésére törekedett.
1968-72
1969
Munkácsy-díjat kap. Részt vesz a X. Szegedi Nyári Tárlaton.
1970
Elkészülnek a debreceni köztemető üvegablakai. Részt vesz A háború és fasizmus címmel Varsóban rendezett kiállításon. Erdélyben is jár, tájképeket fest. Ezek már inkább lírai alkotások, szemben a 40-es évek elején készült karakteres képekkel.
1970
1972
Részt vesz az Iparterv tanácstermében megrendezett Murális tervek és anyagkísérletek című kiállításon.
1973
Megjelenik Solymár István Duray-monográfiája.
1973
1976
Négy üvegablakot tervez a Hilton Szálló Miklós-tornyába.
1977
A Hatvani Galériában részt vesz az Arcok és sorsok címmel nyíló I. Portrébiennálén, ahol aranydiplomát kap. Az I. Soproni Érembiennálén és a szolnoki művésztelep jubileumi kiállításán is kiállítják alkotásait. Ettől kezdve az összes soproni érembiennálén szerepel.
1977
1978
Munkáival szerepel és díjat nyer a wrocławi éremmúzeumban, Lengyelországban.
1979
Gyűjteményes kiállítása nyílik a csepeli Iskola Galériában, amelyet Balogh András festőművész nyit meg. A kiállításon ankétot is rendeznek a tiszteletére. Stockholmban a Kungl. Myntkabinettetben bemutatják érmeit a Moderna Ungerska Medaljer című kiállításon. A II. Soproni Érembiennálén műveiért Képcsarnok-díjat kap.
1979
1980
A díjazottak kiállításán szerepel a Soproni Érembiennálén. A Mezőgazdasági Múzeum Mezőgazdaság a képzőművészetben című kiállításán a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium díját kapja.
1981
A III. Soproni Érembiennálén Sopron Város Tanácsa Civitas Fidelissima-díját kapja.
1981
1982
Nagy gyűjteményes kiállítása nyílik a Műcsarnokban, amelyet a régi barát testvére, Solymár József író nyit meg. Félve fogott neki a kiállítás előkészítésének, amelyet néhány önmagának, nem a nyilvánosságnak szánt sora mutat: “Most még életünkben együtt látni a ki nem állított nagy képeket a többiekkel. Most még én határozhatom meg, mit tartok lényegesnek munkásságomban. Félek magamat kiszolgáltatni, hogy bárki belém köthessen. Féltem a mostani viszonylag nyugodt munkamenetemet: hogy mindent elrendezzek magam körül. Könnyen megzavarhat a kedvezőtlen fogadtatás.” A kiállítás kísérő kiadványa Kratochwill Mimi könyve. Megjelenik Vadas József tanulmánya Don Quijote a kereszt alatt címmel az Élet és Irodalom augusztus 20-i számában. Vadas negatív kritikája mélyen érinti, munkásságának teljes félreértését és félremagyarázását látja benne. Retrospektív kiállítása nyílik a debreceni Déri Múzeumban is, ahol több alkotása található.
1983
Elkészül a nagytétényi Baross Gábor-telepi plébániatemplom nagy üvegablaka, egész alakos Haragvó Krisztusa. Heitler László, aki nagy tisztelője Duray Tibornak, Pápán, a Jókai Mór Művelődési Központban rendez kiállítást műveiből.
1983
1984-85
Az ausztriai Krems városába, egy orvosi rendelőbe készít tizenhat üvegablakot, amelyeknek a zodiákusjegyek a témái. A megbízás kissé segített a család mindig szűkös anyagi helyzetén. A munkát egy nagy itáliai utazás, feltöltődés követi.
1985
Egyhónapos utazás Olaszországba, kis útiképek készülnek.
1985
1987
Gyűjteményes kiállítás a Csepel Galériában, ahol bemutatja az 1939 és 1943 között Erdélyben, a csíki Gyimesekben festett munkáit. Új képei: Jónás-trilógia, Megriadtak, Halálmadarak, Dózsa, Megkínzott, Kálvária és egy tizennégy darabból álló bronz dombormű sorozat a csepeli Szent Imre téri templom részére. Oltárképet és üvegablakot, rozettát készít a csepeli plébániatemplom számára. Szeptember-októberben újra nagy utazást tesz feleségével. Most teljesül régi vágya, és Olaszországon kívül Spanyolországba, Madridba és Toledóba is eljut. A Museo del Prado és El Greco városa óriási élmény számára.
1988
Február 15-én lakásuk közelében halálra gázolja egy autó. Sírját a pilisborosjenői temetőben saját domborművei díszítik: Keresztút, 13. stáció, Levétel a keresztről, Siratók, portrék önmagáról és feleségéről. Műveiből emlékkiállítást rendeznek szeptemberben a Csepel Galériában és októberben a Hatvani Galériában.
1988
